HARMINCÖTÖDIK FEJEZET

- Nos, mit szólsz hozzá, kölyök? Camden kilépett a vegasi konfekcióüzlet próbafülkéjéből, fölvillantva a rózsaszín és sárga virágokkal telehintett új inget, mely a szegélyeken zöld zsinórral volt ékesítve.

- Nos, jobb valamivel, mint a megszokott rongyaim? Diane Scarborough tátott szájjal bámulta az előtte föltárulkozó förtelmet. Még egy tisztességes zakó sem takarhatná el ezt az ízléstelenséget. Lehet, hogy Diane esze kint jár a kozmoszban, minden időt és teret befogva, de az ízlése mégiscsak a Fifth Avenue-höz köti. Egyszerűen nem tudott volna mihez kezdeni egy olyan úti társsal, aki egy hawaii bárhelyiségből lép elé.

- Ráadásul milyen olcsó! - kiáltotta Camden az árcédulát lobogtatva felé.

- Fogadni mertem volna, hogy az! - mondta Diane fintorogva. - Jaké, úgy néz ki benne, mint egy partikon kóválygó éhenkórász! Borzalmas!

Kora délután volt, a ragyogó vegasi napsugár megcsillant az üzlet széles üvegablakain. A lány hagyta, hogy Camden kialudja magát, mialatt a városban beszerezte a Hoover-gát és környékének térképeit.

Fáradtan és másnaposán semmi hasznát sem vehette volna a férfinak. Most derült ki, hogy egészen helyesen gondolkodott. Ám miután belediktált egy kiadós „Deenny’s egésznapos büfé” jellegű reggelit, a riporter ismét a régi Jaké Camden volt, készen arra, hogy a „mumusok” vadászatára keljen, ahogy ő nevezte az idegeneket. Még egy új Kodak filmet is vett a fényképezőgépébe és egy SKC kazettát a magnójába. Most pedig éppen azzal foglalkoztak, hogy valami elfogadható ruhát is vásároljanak neki.

- Még mindig nem értelek! A francba, csak nem akarod, hogy olyan legyek, mint azok a nyavalyás turisták? - könyörgött Camden. Ez volt a második merénylet Diane ízlése ellen.

- Jaké, maga nem ért semmit! Engem egyáltalán nem érdekel, hogy néz ki. De bármi előfordulhat, még fényképek is megjelenhetnek rólunk. Jaké, az egész anyag gyanús benyomást keltene, ha maga úgy jelenne meg benne, mint valami Las Vegas-i bártáncos. Comprende?

Jaké megvonta a vállát.

- Oké, ide figyelj! Tudod a méreteimet, menj hát és szerezz valamit, ami kényes ízlésednek megfelel a mai estélyre a Xenon bolygóról való alakokkal tervezett ünnepélyes találkozás jeles alkalmára!

- Psszt, Jaké! - szisszent a lány, és ujját a férfi szájára nyomta, miközben körülpillantott a helyiségen, ahol nyakukban szabócentimétert viselő eladók sürögtek a tükörfalak előtti fogasokon csüngő számtalan ruhadarab között: - Figyeljen, semmi hírverés akörül, amit ma este csinálunk, oké?

- Oké, oké - mormolta Camden kissé lecsillapodva.

- Tulajdonképpen igazad van. Sajnálom, de talán tényleg egy kicsit szakadt, afféle rongyos alaknak tűnhetek. Eegen, eegen, talán valóban igazad van. De ebben segítened kell… válassz ki számomra valamit! Az öltönyméretem negyvenes, csípőben harminchárom hüvelyk, combban harminc kereken. Találj valamit, és ma estére fölveszem. De csak ma estére! - Órájára pillantott, aztán kinézett az ablakon a szemközti Rexall vegyesbolt kirakatára. - Mingyá kimerűnek itt ezek a vacakok, és semmi kedvem rá, hogy a masinám csütörtököt mongyon a legkényesebb pillanatban. Vennem köll néhány elemet!

- Rendben, Jaké. - Diane szúrós tekintetet vetett rá. - De semmi kocsmatúra! Megígérte, hogy nem iszik, míg ez véget nem ér!

- Ugyan, ne izgulj! Csak egy csöpp még, és robbanjon szét az egész berendezésem! Esküszöm!

- Oké, Jaké. Számítok magára. - Ezzel Camden eltűnt az elfüggönyözött próbafülkében, Diane pedig nekilátott, hogy keressen számára valami emberi öltözéket. Nem mintha számítana az egész. Ez a hercehurca Timmel is rendszeresen megismétlődött, amikor őt is öltöztetnie kellett. Talán éppen ez volt benne a Scarborough-vér szava… valami mindig visszafogta a divatőrület terén.

Viszont Jaké egy dologban biztos nem tévedett. Nem sok idejük maradt hátra. Emlékezett rá, hogy a találkozó kilenc órára volt megbeszélve, és lám, már öt óra is elmúlt. Mindenképpen arra törekedett, hogy ő lássa meg elsőként a gátat. Az járt az eszében, hogy ez a hely igencsak nyilvános egy titkos találka számára. Tudata mélyén azonban az az izgató gondolat motoszkált, hogy végül is csak földönkívüliekkel való randevúról van szó… ez lesz az első kapcsolat egy földi ember és az idegen látogatók között.

Mindez tökéletesen megfelelt Diane Scarborough gondolkodásmódjának. Tim Reilly ezért mondta, hogy ő az igazi Meryl Streep az öndramatizálók világában.

Gondolataiba mélyedve ballagott a férfiruhaosztály felé. Valami könnyű öltözékre gondolt, mondjuk egy laza ingre, egy ízléses, szürke golfnadrágra, de az időjárás-jelentés szerint kemény hideg várható az éjszakára, és nem akarta, hogy Camden keze remegjen, amikor a fényképezőgépet markolja.

Éppen a negyvenes méretű ruhák között vizsgálódott, utálkozva az egész elfoglaltságtól, amikor hirtelen könnyű rosszullét fogta el és megtorpant.

Éppen egy finom szövésű vászonzakó hajtókáját tapogatta, mikor majdnem megfordult vele a világ.

Úgy érezte, hogy a padló kicsúszik a talpa alól…

A következő pillanatban ismét az űrhajó fedélzetén találta magát.

Korábban két férfi foglalkozott vele. Normális külsejű, tréningruhás emberek voltak. A megdöbbenés, csodálkozás és rémület érzése száguldott keresztül a tudatán, hogy ismét itt van, ahol már azelőtt is járt. Úgy tűnt, hogy ez a pillanat beléfagyott az örökkévalóságba. Most is ugyanazok az alakok álltak előtte.

- Hoover-gát, kilenckor. Most jobban fölkészítjük annak megértésére, amit majd ott mondunk magának.

Ám a deres hajú, villámlóan értelmes tekintetű férfi nem elégedett meg ennyivel.

- De nem is magán a gáton. Kétmérföldnyire onnan, az autópálya mellett van egy kis hegyek övezte völgy, amely az útról egyáltalán nem látható. Nos, ott van egy elhagyott kőbánya. Egy kisebb rét terül el jobbra, amint a gát felé közeledik, délkelet felé haladva a Las Vegas nevezetű helység megkerülésével. Pontosan ott találkozunk, kilenc órakor, amikor már a nap leszállt.

A ruhaüzlet ismét valósággá vált körülötte, és meg kellett ragadnia egy közeli ruhafogast, hogy ne bukjon orra a padlón.

- Valami baj van, kisasszony? - kérdezte tőle az egyik eladó.

- Nem… nincs semmi baj. Csak megszédültem egy pillanatra.

- Hozhatok önnek egy pohár vizet?

- Nem. Köszönöm. Minden rendben lesz!

- Segítségére lehetek talán a választásban?

- Nem. Azt hiszem, megtaláltam már, amit keresek.

- Minél gyorsabban el kell tűnnie innen, és beszélnie kell Camdennel. Egyre bonyolultabbá válik a helyzet. Ez megváltoztatja eredeti tervüket! Ujjait gyorsan végigsiklatta a negyvenes méretű öltönyökön, és kiválasztott egy olyan olcsó vászonruhát, amilyenre gondolt. Nem igazán divatos, de nem is ízléstelen, s ami a legfőbb, nem vonja magára a kíváncsi tekinteteket ma este, akárhol kötnek is ki végül, a Time magazin címlapján vagy egy idegen űrhajón, amely a fény sebességénél is gyorsabban száguld velük egy földönkívüli herceggel való találkozóra! Leakasztotta az öltönyt és átnyújtotta az eladónak. -VISA hitelkártyát elfogad?

Fél háztömbbel lejjebb, egy kék Buickban ülve Woodrow Justine rádiótelefonon beszélt a csapat többi tagjával.

- Oké, most lép ki a ruhaüzlet ajtaján, és nekivág az utcának. Belép a Rexall fűszerüzletbe, ahová előbb az a másik fickó.

- Elkapjuk őket, amint kijönnek? - A hang a kissé lejjebb álló Oldsmobile felől érkezett, alig egy háztömbnyi távolságból, a kommunikáció megkönnyítése miatt, bár a rádióhullámok előzőleg megjárták a helyi központot és egy műhold fedélzeti műszereit is. A hang darázscsípésként érte Justine-t.

- Negatív! Már előző este kiküldték egy emberüket a Las Vegas-i repülőtérre,

aki nyomban Camden és Diane mögé szegődött, és egészen a moteljükig kísérte őket. Egész álló nap figyelniük kellett minden mozdulatukat.

- El kell kísérnünk őket a gátig. Sötétedésig, amikor már nem olyan föltűnő a dolog, semmit sem tehetünk velük. Értve vagyok?

- Má’ hogyne. Nagyon is finoman hangzik. Körülbelül akkor várhatjuk Scarborough fölbukkanását is, ugye?

Justine elvigyorodott.

- A legjobb, ha pontosan így gondolják.